Dr. Baktay Zelka:
A cigánykártya és a pszichológia

Előre kell bocsátanunk: ez a tanulmány a cigánykártyáról és csakis a cigánykártyáról szól. Aki az ezoterika bármely területének tudományos hitelesítésére kívánja felhasználni, jobb, ha azonnal tovább lapoz.

A cigánykártya mint externalizációs eszköz

Externalizáció alatt a "köznyelv" outsourcingot, tevékenység-kihelyezést ért.

A pszichológia számára az externalizáció egészen más. A tudattartalmak megjelenítése. Ennyiben egy festmény éppúgy externalizáció, mint egy vers megírása, vagy egy álom elmesélése.

A pszichológia korai időszakában a tudattalan spontán externalizációra figyeltek, különösen az álomra. A továbblépés elsősorban az expresszionista művészetnek köszönhető. A magukat végletekig kizsaroló művészek áldozatának köszönhetjük, hogy ma már viszonylag egyszerű technikával elő tudjuk idézni azt a tudatállapotot, amelyben mélyebb tudattartalmak is megjelennek, externalizálódnak.

Az a tárgyi világ, amiben előfordulnak, immár gyakorlatilag bármi lehet. Ha sikerül a megfelelő tudatállapotba kerülni, akkor használhatunk bábot, festéket, sakkot, homokot, kavicsot, építőkockát, modellbábukat vagy amit akarunk. Egy régi épületben tartott előadásunk során a mennyezet beázási foltjait használtuk. Miklós egyik vizsgamunkájában anorexiás lánnyal dolgozott: hársfavirággal jelenítették meg a lány jelenlegi helyzetét, jövőképét és az ahhoz vezető utat, annak nehézségeivel együtt.

A cigánykártya abban különbözik az általunk használt többi externalizációs eszköztől, hogy saját szimbolikája is van. Ez képi szimbolika, tehát támogatjuk azt az kártyavető irányzatot, amely ismét felirat nélküli lapokat használ. Számunkra véget ért a cigánykártya történetének azon rövidke szakasza, amikor egy-egy kép alá odaírták, milyen fogalmat ábrázol. Tudjuk egyébként, az első nyomtatott cigánykártya úgy készült, hogy egy Bijou nevű híres jósnő hagyatékát használták. Úgy gondolták azonban az örökösök, valahogy mégiscsak kellene értelmezni Bijou képeit, ezért felcímkézték azokat. Fogalmakkal, mint "Hamisság" "Csalfaság" és hasonlók. Közben ráadásul nagyjából önkényesen kiválasztottak 36 lapot Bijou hagyatékából.

Nagy szerencsénkre a nyomtatott kártyák sokáig elérhetetlenek voltak a cigányok számára, így maradt a saját, kézzel rajzolt pakli. Ugyancsak szerencsés körülmény, hogy a cigányok máig hadilábon állnak az írással, olvasással, ennek következtében a fogalmi gondolkodással. A modern pszichológia ezt egyre kevésbé tartja veszteségnek.

A cigánykártya ezen szerencsés körülményeknek köszönhetően nagyjából megőrizte azt a páratlan tulajdonságát, hogy szabad asszociációkat tesz lehetővé. Ad abszurdum oda is juthatott volna, hogy fehér alapon 36 fogalmat keverünk össze.

Így azonban minden kép lehetőséget biztosít arra, hogy meglássuk benne azt a mozzanatot, ami legjobban megfelel tudatállapotunknak. A kivetés pedig több, legalább három képből áll, ezért legalább három externalizációs tárgyból kell megalkotni egy összképet. A képek képét. A bonyolultabb kivetésekben azonban képcsoportok összképéből kell létrehozni a  képek képeinek összképét. Ez a feladat olyan információs robbanással jár, hogy azt már józan ésszel képtelenség követni. Így létrejön az az állapot, amit miltoni konfúziónak hívunk.  Nagyon jó pszichológusok és nagyon rossz előadók könnyedén elő tudják idézni: a hallgató már nem tudja követni őket, ezért elbambul. Réved. Matek órán rászólnak, a pszichológusnál viszont örülnek, milyen jó kis minitranszba került.

Ilyen egyszerű és ennyi a kártyavető transzának titka. Kiszámolható. Egy-egy kártyán nagyjából hatszáz jelentésmozzanat (szemantikai egység) érhető tetten. Három kártya esetében több milliárd változatban hozhatjuk össze ezeket. Bonyolultabb kivetéseknél pedig már galaktikus számokat kapunk. Törvényszerűen leáll tehát a logikus, racionális gondolkodás, a felettes én, és átveszi az irányítást a tudattalan. Akár egy tapasztalt autósnál: eszébe sem jut megnézni a gázpedált, hangosan kiértékelni a forgalmi helyzetet, teste szinte eggyé válik az autóval.

Ezt a testi eggyé válást a cigánykártya esetében jó ideig a szükség hozta, hiszen a kártyavető maga alkotta meg saját kártyáit, így szinte "ujjaiban volt" minden lap. Eme tény fontosságát felismerve a komoly kártyavetők ismét maguk készítik a "paklit".

Fenti belátások érdekes adalékot jelenthetnek a cigány kultúra alapjait érintő történészi vitában.

Indiában és Kínában régen feltalálták már a papírt és a nyomtatást, de a könyvig már nehezebben jutottak el. Úgy tűnik, megrekedtek a kártyánál.

Lehet, hogy a cigányok hozták el nekünk a kártyát, de fordítva is lehetséges: a kártya hozta a cigányokat. Lehet, hogy náluk volt a papír és magukkal hozták a nyomódúcot, de az is lehet, hogy inkább a képességet, hogy elkészítsék.

Ez az elmélet teljesen újra értelmezi a cigányság európai történetét és szerepét.

Ha ez lenne az igazság, ha nyomódúcokat használtak volna, akkor sokkal kevésbé lenne hiteles a kártyavető transza, viszont átértékelődne a cigányság kultúrtörténeti szerepe: a cigánykártya technikája lehetne az alapja a könyvnyomtatás elterjedésének.

A nyomódúc elméletnek ellentmond, hogy könnyedén hamisítottak. Például menlevelet. Egy bizonyos András herceg nevű cigány vajda például Bolognában jelent meg csapatával, náluk a magyar király menlevele: tolvajlással is kielégíthetik szükségleteiket, s emiatt senki nem vonhatja őket felelősségre. A hamisítás egyrészt azt bizonyítja, kedvükre készítettek bármilyen tartalmú okiratot. És pecsétet! - vethetik ellen a nyomódúc-elmélet hívei.

A tolvajlást engedélyező menlevél egyben arra is utal, milyen kevéssé ismerték a cigányok a keresztény értékrendet. Nem volt tehát erkölcsi akadálya annak, hogy terjesszék az ördög bibliáját.

Csakhogy érdekükben állott-e? Ha a nyomódúc elmélet igaz lenne, akkor előbb-utóbb kikerült volna a kezükből a cigánykártya titka, márpedig máig fontos hagyomány, hogy más ember még csak hozzá sem érhet a kártyavető saját paklijához.

A nyomódúc-elméletet erősíti, hogy "András herceg" csapatának megjelenésekor valóságos tarot-láz lett úrrá ezen a vidéken.

Mindebből négy lehetséges következtetést vonhatunk le:

1. Ekkor tanultak meg kártyát vetni a cigányok, elkapták a tarot-lázat.

2. Ők hurcolták be a tarot-lázat.

3. Eleve fogékonyak voltak a helyben kialakult tarot-lázra és tovább terjesztették.

4. Nem is tudtak kártyát vetni és hidegen hagyta őket a tarot-láz.

Lássuk be, a 4. feltevés a legkevésbé valószínű, mégis teljes mellszélességgel állítja a Tarot History Information Sheet (http://www.tarothermit.com/infosheet.htm): A romák csak a XX. században kezdtek tarot kártyát használni.

Az ellentmondás feloldását bizonyára úgy tehetjük meg, hogy feltételezzük: a tarot és az 56 lapos cigánykártya (a tarot minora) jó ideig egymástól függetlenül fejlődtek. Míg a tarot játékra szolgált, addig a cigánykártya megélhetést biztosított a vándoroknak.

Ugyancsak érdekes kérdés, hogy milyen nyelven jósolhattak a cigányok, hiszen ha csak a történelmi Magyarországon vonultak is végig, akkor is szinte naponta kellett nyelvet váltaniuk. Lehetséges, hogy latinul mondtak jövendőt? Egyáltalán, milyen körből kerültek ki a klienseik?

Ez azért nagyon fontos kérdés, mert felveti: mi is egyáltalán a (kártya)jóslás? Meg lehet fogalmazni néhány egyszerű szóban a jövőt, azon a nyelven, ami éppen utunkba kerül?

A cigánykártya kutatói azt mondják, ezért annyira fontosak a képek. Sokkal valószínűbb, hogy a kártyavetők valahogy úgy mutogatták meg a kivetés értelmét, ahogyan ők "olvasták" a templomok freskóit, szobrait. Ilyesformán egy közös tevékenység volt a kivetések értelmezése. A kártyavetők szállították a képeket és a kérdésnek leginkább megfelelő alakzatot, kivetési módot, de az értelmezésben sokkal fontosabb szerepet játszott a látvány, mint a ma szokásos jóslatban, ami inkább hasonlít ítélethirdetéshez, orvosi diagnózishoz vagy tanári feladatokhoz, mint a hagyományos jóslatokhoz.

Ezért nagyon fontos, hogy  a kérdező saját maga is lássa a kivetés képeit, lássa, hogyan mutatja meg a cigánykártya a sorsát. Ennyiben a kártyavető mint az értelmezést segítő személy szerepel. Nagyon hasonló funkcióban tehát, mint az externalizációt segítő pszichológus.