A párkapcsolat olyan, mint a biciklizés. Ha leállunk, leesünk. Dinamikus rendszer, amely folyamatos munkával fenntartható avagy folyamatos munkával tartható fenn.

Az ötvenes években kinevették azokat, akik fogat mostak. Egy évtizeddel később azokat, akik leszoktak a dohányzásról. A hetvenes években röhögtek a sörözést kocogásra cserélőkön. A nyolcvanas években finnyásnak titulálták azokat, akik igyekeztek elkerülni étrendjükben a rovarirtó szereket. A kilencvenes években legyintettek, ha valaki takarékoskodni kezdett a vízzel, később pedig a biciklisták kapták a lesajnáló mosolyokat. Ma talán még viccelődnek azokon a házastársakon, akik adnak egymásra, tesznek egymásért, a házasságukért.

Mi azon vagyunk, hogy a párkapcsolatok gazdagítása terén jöjjön el a következő nagy szemléleti fordulat.

Felkészítés és gazdagítás (prepare-enrich)

Viszatérve a párkapcsolat-kerékpár hasonlathoz: két külön tengelyen forog együtt két kerék és ha megállunk, le kell támaszkodni egy harmadik pontra. Ezért a párkapcsolat folyamatos haladást, gazdagítást igényel, a fordulókra pedig érdemes előre felkészülni.
Az esküvő, a kisbaba születése, a kamaszodó gyermek, a fészekből kirepülő fiatalok, a nagyszülővé válás és az egyedül maradás mind-mind olyan életesemények, amelyekre jó együtt felkészülni.
Egy másik hasonlattal: aki ad magára, akkor keresi fel a fogorvost, amikor eljött az ideje, mások bevárják, amíg fájni kezd.

Párkapcsolati terápia, házasságterápia

A párkapcsolati terápia konkrétan meghatározott, jól körülhatárolt probléma esetén négy ülésből áll. Az első alkalommal együtt foglalkozunk a párral, ezután két alkalommal egyéni foglalkozások következnek, majd egy újabb együttes foglalkozás.
Védjegyünk a hokedli. Ott van a rendelőben és a szalonban, magunkkal visszük előadásokra. Mert a párkapcsolat kiváló modellje. Négy lába a párkapcsolat négy dimenziója: a társas, a gondoskodás, a megélhetés és az érintés. A párkapcsolat és a rá épülő család akkor működőképes, ha e négy területen kialakul egy közös identitás.
A terápia során arra ösztönözzük a párt, hogy a kérdések megvitatatása helyett együtt gondolják végig azokat. A közös gondolkodás meglepően sajátos technika, például sok benne a hallgatás, a bambulás és legkevésbé ülve sikerül. Ezért használjuk a kényelmetlen hokedlit. Számunkra is félelmetes mondat: „Üljünk le és beszéljünk!”
A különböző életciklusokban a hokedli más-más lábára terhelünk. Amikor például a kisbaba kielégíti édesanyja érintés-igényét, egyben el is vonja őt a megélhetés területéről, ahol az apa kezd el aktívan dolgozni, így többnyire a társas dimenzióban is ő képviseli a családot. A gyerekek kirepülésekor viszont a gondoskodás láb roggyan meg, s jó valamilyen új projektet találni a gyerekek helyett. 
A helyzetek egyediek, a megoldásokat együtt keressük a párral, végigkövetve a megvalósítás folyamatát.

Mi a párkapcsolati terápia?

A párterápia területén a hatvanas évek végén történtek az első kísérletek, lényegében a családterápia részeként, „békéltető” szándékkal. A párt mint két egyént kezelték, majd alapjában elfogadó közös beszélgetést tartottak. Az volt a cél, hogy mindketten elfogadják a másik „hibáit”. Nagy előrelépés volt ez a régebbi ítélkező módszerhez, a bűnös kereséshez képest. A klasszikus párterápia lényegi célja, hogy a pár tagjai jobban fogadják el egymást, egymás identitását.
A párkapcsolati terápia lényege: a párt mint egységet fogjuk fel, azt szorgalmazzuk, hogy a párkapcsolatban kialakuljon egy közös identitás, amely közös jövőképre épül. Ezt a módszert nagyjából tíz éve kezdtük kifejleszteni, egyre hatékonyabban praktizáljuk.

Mikor hasznos a párkapcsolati terápia?

– Ha a pár új életciklusba lép, mert ilyenkor újabb együttélési módokat tudunk kialakítani, ahelyett, hogy a pár tagjai saját egyéni mintáikat követve összeütközésbe kerülnének vagy egymástól eltérő irányba indulnának.
– Ha a párkapcsolat egy adott életciklusban sekélyessé válik, a vártnál kevesebb területen vagy korlátozottabb időben működik. Ilyenkor a gazdagítás, az élményterápia az eszköz. Olyan feladatokat kapnak, amelyekben kreatívan együtt kell működniük.
– Válásnál, ha van közös gyermek: azzal a céllal, hogy a szülői funkcióban együtt tudjanak működni. Ehhez szolgál segítségül Szülők válófélben című könyvünk.

Mikor nem ajánlott?

Ha a pár egyik tagjának olyan új párkapcsolata alakult ki, amelyben a közös identitás erősebb, mint a jelenlegi párkapcsolatban (házasságban). Ilyenkor a megcsalt félben feleslegesen tehetetlenség érzést, bűntudatot, indulatot keltenénk.

Hogyan zajlik a párkapcsolati terápia?

Mi a dinamikus rövidterápiát javasoljuk többnyire. Négy alkalommal találkozunk a párral, ez azt jelenti, egy hónap alatt túl tudjuk lendíteni az adott párkapcsolati ciklus nehézségein. Első alkalommal négyesben ülünk le, felváltva vesszük kezünkbe a beszélgetés fonalát, amelyikünk hallgat, figyeli a pár kapcsolatát, egymás közötti kommunikációját. Felmérjük a probléma lényegét és az erőforrásokat. Ezután két alkalommal egyénileg beszélgetünk és terápiás feladatokat adunk, amelyek a viselkedés megváltoztatását segítik. Negyedik alkalommal újra együtt vagyunk négyesben és azzal foglalkozunk, hogyan változik meg a párkapcsolat a kívánatos irányba. 
Összetettebb, több témát érintő problémahjelyzetekben természetesen lehetőség van hosszabb, több üléses terápiára is. Ilyenkor előfordul, hogy bizonyos időszakban a pár valamelyik vagy mindkét tagjával egyéni üléseken is dolgozunk, más esetekben viszont végig megtartjuk a négyszemélyes helyzet adta előnyöket.

Milyen problémákkal keresnek fel minket?

Leggyakrabban a párkapcsolati életciklusokból adódó gondok esetén:
– az érintés (kapcsolat, erotika, szex) összehangolása  
– a közös társasági identitás kialakulása
– összeköltözés, közös identitás összecsiszolása
– a közös megélhetési identitás kialakítása
– gyerek születik, a baba-mama koalíció szorosra zárul az apa előtt
– a közös szülői identitás kialakítása, együttműködés a gyermek nevelésben
– a családi identitás kialakítása, erősítése
– az életközépi válság, külső tényezők (munkahellyel, lakhellyel kapcsolatos kérdések) közös kezelése
– a gyerek elengedése, az új párkapcsolati identitás kialakítása
– közös nagyszülői identitás kialakítása, nagyszülői funkciók működtetése
– harmadik fél felbukkanása, szerető a kapcsolatban
– válás közlése a gyerekekkel, környezettel
– válást követően a szülői együttműködés összehangolása, fenntartása

Bejelentkezéshez, időpont egyeztetéshez kattintson a választott terapeuta arcképére!